Ez a fajta étel minden templom pincéjében felbukkant a büféasztalon a 70-es évek közepétől a 2000-es évekig, általában egy ütött-kopott üveg tepsiben, aminek az aljára valakinek a nevét vésték. Az anyósom „csirkecsülöknek” hívta, és nem hiszem, hogy valaha is hazavitt volna belőle maradékot.
Csak három hozzávaló van benne, semmi különös, de ahogy a szósz a csirke köré süllyed, fényes, ízletes mázat hoz létre ragacsos, karamellizált szélekkel, amire az emberek emlékeznek. Ez az a recept, amit még mindig kérnek tőlem temetéseken, babavárókon és minden kisvárosi vacsorán.
Üveg tepsiben régimódi templomi csirkével egy vidéki konyhaasztalon
A többi a következő oldalon található.
