Nem vártam semmi rendkívülit a látogatástól. Egy egyszerű délutánnak ígérkezett, beszélgetéssel, kávézással és régi emlékek felidézésével. Minden ismerősnek tűnt, amíg be nem léptem a fürdőszobába , és észre nem vettem valamit, ami azonnal felkeltette a figyelmemet. A WC-ülőke hiányosnak tűnt, mintha egy darabot eltávolítottak volna belőle. Egy pillanatra azon tűnődtem, hogy vajon sérült-e, vagy csak cserére vár. Minél jobban néztem, annál jobban összezavarodtam.
Először haboztam megemlíteni. Olyan furcsa kérdésnek tűnt, és attól tartottam, hogy nevetségesen hangzik majd. A szokatlan dizájn azonban továbbra is a fejemben motoszkált. Az elülső nyitott rész miatt az ülőke befejezetlennek tűnt, és azon kaptam magam, hogy újra és újra erre gondolok, jóval azután is, hogy elhagytam a fürdőszobát. A kíváncsiság végül legyőzte a zavart, és úgy döntöttem, ki kell derítenem, miért néz ki annyira másképp, mint a megszokott vécéülőkék.
Amikor végre megemlítettem a barátnőmnek, nevetett a zavarodottságomon. Ahelyett, hogy azonnal válaszolt volna, a reakciója csak
A többi a következő oldalon található.
