Mindannyian átéltük már azt a csendes csalódást, amikor olyan krumplipürét szolgálunk fel, ami vizes, íztelen, vagy ami még rosszabb, kellemetlenül ragacsos lesz. Meghámozzuk, felaprítjuk, megfőzzük és összetörjük, csak hogy aztán rájöjjünk, hogy az utolsó hozzávaló hiányzik. Ennek a kulináris frusztrációnak a gyökere gyakran már jóval azelőtt elkezdődik, hogy a vajat egyáltalán hozzáadnánk. Generációk óta a bevett módszer az, hogy a krumplidarabokat egy nagy fazék sima vízben puhára főzzük, majd leszűrjük és összetörjük. Bár ez a módszer működik, van egy figyelemre méltóan egyszerű alternatíva, amely sokkal teltebb, krémesebb és ízletesebb eredményt eredményez.
A vízben főzéssel kapcsolatos alapvető probléma magának a burgonyának a természetében rejlik. A burgonyának természetesen ízetlen íze van. Amikor normál forrásban lévő vízbe merítik, semleges közegben főnek, ami semmit sem tesz hozzá a végső ételhez. Ez a hiba számos gyakori buktatóhoz vezet. Ha a burgonyát nem csöpögtetik le abszolút precízen, a maradék nedvesség hígvá és vizessé teszi a burgonyapürét. Az ízhiány kiküszöbölése érdekében a szakácsoknak nagy mennyiségű vajjal, tejszínnel vagy sóval kell kompenzálniuk a problémát. Ezenkívül a vízben főzés elősegíti, hogy a burgonya felszívja a felesleges folyadékot, ami aktiválja a keményítőt oly módon, hogy nehéz, ragacsos állagot eredményez pürésítéskor.
A többi a következő oldalon található.
