Térjünk vissza a kifejezésünkhöz: 2 + 2 + 2 + 2 + 2 ÷ 2 + 2
Nincs zárójel. Először tehát azonosítjuk a felosztást:
2 ÷ 2 = 1
A kifejezésben helyettesítjük:
2 + 2 + 2 + 2 + 1 + 2
Most halkan balról jobbra összesítjük:
2 + 2 = 4 → 4 + 2 = 6 → 6 + 2 = 8 → 8 + 1 = 9 → 9 + 2 = 11
A helyes válasz 11. 7. lépés, nem 12 — 11.
Miért csapdába esik az agyunk ilyen könnyen?
Három reflex trükközik ránk. Először is, túl gyorsan olvasod: átfutod a kifejezést, és mindent összeadsz anélkül, hogy megállnánk a prioritásoknál. Másodszor, hajlamos “kitalálni” a zárójeleket, ahol nincsenek zárójelek, ami torzítja az egész számítást. Végül sokan tévesen azt hiszik, hogy a szorzás mindig a osztás előtt jár — amikor pontosan ugyanaz a státuszuk van.
A trükk arra, hogy soha többé ne hibázzak
Mielőtt fejjel előresietnél egy kifejezésbe, szánj két másodpercet, hogy észrevegyék az összes szorzást és osztást. Először oldd meg őket, ahogy megjelennek. Csak ezután lépsz tovább az összeadás és kivonás között. Ha egy kifejezés zavarosnak tűnik, fejben zárójeleket adj hozzá, hogy vizualizáld a hierarchiát: ez mindent megváltoztat.
Amikor legközelebb egy “könnyű” számítás gúnyolódik a hálózatokon, pontosan tudod, mit kell tenned.
A többi a következő oldalon található.
